A korábbi bejegyzésünkben már szó esett a tűz során keletkező égéstermékekről. Az égési folyamat során hő és különböző égéstermékek keletkeznek. Tűzvédelmi szempontból azonban, ami a hő- és füstelvezető rendszereket érinti, külön kell választanunk a hőfejlődést és a füstfejlődést. Amikor egy átlagos belső tűzről beszélünk, annak keletkezésekor, kezdeti fázisában, inkább füst fejlődik, mint hő, vagyis pontosabban, nem füst, hanem égéstermék, hiszen a tűz közben keletkező füst a szilárd halmazállapotú összetevőkön kívül gáz halmazállapotúakat is tartalmaz.
A gáz halmazállapotú összetevők közül érdemes kiemelni a párát, inert és mérgező gázokat (pl.: széndioxid CO2, szénmonoxid CO, cianid vegyületek, stb.). A szilárd összetevők nem más, mint korom és hamu. A maguk módján mindkét csoportba tartozó összetevők ugyanolyan veszélyesek, hiszen a szilárd részecskék csökkentik a látótávolságot, ez által a tájékozódási képességet, miközben a menekülni próbáló ember a toxikus gázokat lélegzi be, amely könnyen és gyorsan halálhoz vezethet. A zárt térben terjedő tűz azért is veszélyesebb, mint a nyílt téren lángoló tűz, mert zárt térben rövid idő alatt is nagy mennyiségű égéstermék kerül a levegőbe, gyorsan csökkentve a helyiségben található oxigén mennyiségét. Ez indokolja azt is, hogy a zárt térben bekövetkezett haláleseteknél, a halált nem égés okozza, hanem fulladás vagy mérgezés. A füsttel telített térben mindezek miatt nemcsak a menekülés nehéz, hanem a hatékony beavatkozás is. Ezek miatt kiemelten fontos, hogy egy jól méretezett, tervezett, valamint kivitelezett hő- és füstelvezető rendszer kerüljön beépítésre, amely minden követelménynek eleget tesz.
Tűz esetén a hő- és füstelvezető rendszer működését követően a menekülőknek 15 méterig kell ellátniuk, hogy lássák a menekülési útvonalat jelző fényeket, táblákat. Azok a mérgező anyagok, melyek koncentrációja a munkahelyi koncentráció maximális értéke (MAK), nem irányadók a BAT értékkel szemben, amely a vérben lévő megengedett mennyiségből vezeti le a maximális koncentrációját a levegőnek.
Ahhoz hogy a levegőben lévő mérgező anyag koncentrációja ne érje el a megengedett maximális értéket, megfelelő mennyiségű szellőző levegőt kell biztosítani. A maximális koncentráció és a szellőző levegő mennyisége (V0) közötti összefüggést az alábbi egyenlettel írhatjuk le.
V ═ (G / (k i,meg – k o)) · ε
k i,meg : a szennyező anyagra vonatkozó BAT határérték (mg/m3)
k o: a védett térbe érkező levegőben lévő szennyező anyag koncentrációja (mg/m3)
G: a keletkezett szennyező anyag forráserőssége (mg/h)
ε: a hő- és füstelvezető rendszer levegő vezetéséből adódó koncentráció egyenletlenség
Az egyenletből jól látszik, hogy a szükséges szellőző levegő térfogat árama a tűz által keltett szennyezőanyag forráserősségének és a megengedett koncentrációnak hányadosa (tekintsünk el a védett térbe érkező levegő szennyezőanyag-koncentrációjától). A szükséges szellőző levegő mennyiségét tehát arányosítani tudjuk a keletkezett füst egyes alkotóelemeinek mennyiségével, melyeket egyenként kell vizsgálni a maximális koncentráció meghatározásához. Az ε, az egyenlet végén a hő- és füstelvezető rendszer hatékonyságát jelzi.
Levegő vezetés alatt a légtechnikai rendszerben elhelyezett elszívó és befúvó elemek hatására, a védett térben kialakuló sebesség – hőmérséklet koncentráció eloszlást értjük. Az épületen belüli füstterjedést nagymértékben meghatározza a levegővezetés típusa.
A levegővezetés konkrét tipusairól, az égéstermék terjedésére, az RWA rendszer kialakulásáról egy korábbi bejegyzésünkben, már részletesen írtunk.